Havas fenyők, szépség és idegenség
bennetek, együtt, hajnali szerencsét
remél a lélek, amikor kiléptek
a feketéből, éji messzeségnek
honából, látszat kigyúl és fehérlik,
s égő hó szikrák szállnak fel a kékig.

Idegenség? Igen. Szépségből bánat
szintén kinéz: csak múlandót imádhat
emberi szív? Gyönyörű álomcsendet
a jött idő mindeddig elveszejtett.

Havas fenyők, Szépség! Szomorú itt lenn.
Az úttalanság kiált a szívekben,
de vérző tükör, távoli varázslat,
annak, ki lát, egy másik tájat láttat,
szív közelebbi időt, együtt benne
csillag, dal, lélek: a Szépség szerelme, -
Értelmes jóság, mely, ha kell, kegyetlen,
mi úgy hiányzik gyarló emberekben!
Szeretet gyakran bűnök menedéke,
Sátán korbácsa hajt álszent misékre.
Templom börtönök, giccses, festett látszat, -
látszat-ember szégyene a világnak!

Több látót hozz, Idő, s velük a Tájat,
hol ölelkezik való és varázslat,
hol élő öröm zeng, majd csillog csendje,
s jelképe Csillag, - a Szépség szerelme!

(2018)