A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,

s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.

Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,

s sűrűsödő gondokat.

Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti,

hogy jól fogjon következő esztendőkre,

s egyre idegesebben, gorombábban,

stresszesebben ...

A tél hidege nem rossz, attól nem fázom,
Jeges félelem a semmitől az átkom.
Átok ül rajtam, hadakozom, de lefog
És állandóan kínoz, mint a szuvas fog.

Letarolt, totális győzelmet aratott,
Benevezett… üres köröket futtatott.
Nem akarom, hogy ez legyen, és ezt tegye,
De élet igazolta, ez elrendelve.

Budapest, 2000. április 10. – Kustra ...

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. – Kustra Ferenc

Fényt a sötétnek...
Nap kel, rohan a világ.
Fény csak, pislákol.

Elter József: Fény a sötétben... c. verse ihletésével, hozzászólásként.

Vecsés, 2014. április 5. – Kustra Ferenc

Bűntudat

Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.

Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...

Lendületlen ,
Lendületben lendül be a csónak,
Fehérlő, fehérítő fehér hóban.
Gondolatban , gondolkozò gondolat.
Merre vagy te álmokban lèvő álmomban èlő ègi tünemény?
Nem látlak álmaimban, sem
Álmodva , álmodó álmainkaban.
Elvesztem a világodban ,
Nem találom a világomat
Képtelen képek vagyunk ,
Képzeljük el mi lenne ,
Ha lenne ...