Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...

A haszonvágy a gyönyörű tájba nagyot harap!
Neki a természeti értékek nem számítanak!
Lelketlen betondzsungelek taposnak el virágokat,
szép tavakat, hegyeket, csendes, békés nádasokat!

A pénz uralná ma az egész világot?!
Uralná az egész mai valóságot?!
A természet semmiképp sem eladó!
A természet soha meg nem zavarható!

Vannak, ...

Majd ha havas széllel ébreszt a reggel
megfáznak ingükben a fák
a madársereg már nem fészkel
kihalt, üres lesz a világ.

Majd ha befagy a lelkek udvara
atombomba gurul a réten
mond mi lesz a földdel, emberrel
ha nem lesz többé menedéke.

Majd ha havas széllel temet egy hajnal
lefekszem egy nyárfa tövébe
elmondom, milyen ott az ...

Édesapám, aki már rég eltávozott,
nyomodba sem léphetek.
Örökre szívemben vagy Te ott.
Gonoszság nincs a lelkemben.

Anyám, sajnos most tehozzád imátkozhatok
ifjú alkotók parányi körében.
Kérem, őrizzék emléketek angyalok.
Imám örökre Istenhez száll az égben.

Ma itt volt velem. Nem kopogott és
nem is köszönt. Előbb a szememre
csókolta jégcsap leheletét, majd
a számról tépte le a szerelem
tegnap-ízét. Utána az egész
testem birtokba vette, a földre
csapta le. Megállította még az
időt is. Emlékeimben vihart
kavart, az álmaimban zűrzavart.
Tombolt és tajtékzott, keresett és
kutatott. ...

Hideg téli erdei sétám során
koszorút láttam egy fának alján,
melynek felirat volt a gyászszalagján:
,,Fájdalommal búcsúzom Tőled, komám\'

Itt szenvedett Ő fagyhalált.
Rá ilyen sors várt.
Koszorú mellett gyertya állt,
melyet félig emésztett a láng.

Az erdő titkát megőrizte
és kizárólag nekem fedte fel.
Mélyen ...