Ha látnál valahol olyan szív-lakatot,
amelynek zárjára Mystic rúzs nyom fagyott,
gondolj rám, ne felejtsd, a szívem ünnepel,
csókos szám a Mindenségtől is elperel.

Pillanat volt tavaly, szerelmem felébredt,
amikor táncoltunk, szavad titkot tépett,
mint sok-sok óriás kődarab lezuhant
a mélybe síromról minden temetőhant.

Azóta trillingem az éltet engemet,
hogy együtt szárnyaljuk a közös életet,
örülünk, létkerék már végleg fenn marad,
nincs erő sohasem, mi ellenünkre akad.

Távol vagy és közel, mindig csak mellettem,
egyetlen hű férjem, helyem már megleltem,
az utunk elvezet az örökkévalóba,
ketten átevezünk az Idő-folyóba.

Nektáros a nászunk, éjjelen és nappal,
új napra ébredünk minden virradattal.
Remegő hangom hív, többé már nem inog,
szerető szívvel hív a Te Katalinod.

2018. február 9.