Télbúcsúztatás…

Így a tél végén,
Már meghalatnánk a jeges környezetet.
Tavasz elején,
Már inkább várnánk a nyári hévségeket…
*
Tél vad ölelése,
Nagyon is ridegen-hideg.
Köd, egy kissé enyhít.
Tavasz hozza mi jó idő,
Nyár is lesz, meleg-dőzsölő…
*
De, még az idő
Mintha várfogságban lenne, úgy sínylődik…
Koravén idő
Még jégkoronával a fagyban nyűglődik…
*
De,
Én most
Mondám el.
Lesz még jobb is!
Tavasz, kikelet!
*
A téli, vad hófúvás állandóan, viharbetegségben kínlódott,
Süvítenie, csapkodnia kellett nagyon… környezetére, hatott!
Hirtelen-váratlan halála tán' nem lesz, de múlás már ráragadott…
*
Tombol még a vad tél,
Hó meg ücsörög az ágon.
Jégcsapok sorai…
Előbb-utóbb minden meghal,
Hideg elmegy, karban faggyal…
*
Már kevéssé szembeszökő ha, süvítés-zuhatag hagyja el a száját,
Már kevéssé meglepő ha, düh-méreg gyűlölete, nem rágja a máját…
Már kevéssé elenyésző ha, hidegnek ingujjban kívánjuk halálát.
*
Még, bő terjedelemben, vizesüveg pattintón zúg-búg hideg,
Tőle, minden rideg.
*
Mivel nagyobb a csend, annál hasonlíthatatlanabbul
Bővebben, fagy is butul.
*
Az eddig elkerülhetetlenül fontos tartalmak,
Tények, majd meleg alá kushadnak.
*
Hidegnek az eddig szükséges közlendői
Veszendők, már egy sem előtéri…
*
Meleg még burkoltan, magába elejtetten,
A diplomácia nyelvén rejtjelezetten
Közli, hogy jön! Hideg kirúgva, érdektelen…

Ó, tavasz! Rókaravaszságú fortéllyal, láthatatlanul lopózol,
A hideg megvíhatatlan falai közé! Hmm… oda csak bearaszol...
És a leghatalmasabb hideg uralkodónak… neki- oldalazol!
*
Hópihe dicsfénye,
Már tán’ végleg eltűnőben.
Ömlik már majd, meleg.
Jő megállíthatatlanul
Meleg, fáradhatatlanul…
*
Képtelenségnek tetszik, hogy tán’ mindez üres példálózgatás?
Lehetetlennek látszik, hogy ez hithű lélekből bizonygatás?
Valóságosság az, hogy célzatos, nem álságos utalgatás!

Vecsés, 2017. november 12. - Kustra Ferenc - versben, 10 szavasokban, TANQ –ban és apevában.