Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben hittem, hogy biz' minden maradandó,
De egész életemben láttam, minden lerombolható.
*
Úgy tűnik, a világ már nemsokára mindenestől elpusztul,
De az öreg diófa még nincsen kivágva, bőtermő… virul.
*
Kellemes illatfelhő nyugtatóan hat a lélekre,
Én az irritáló illattól tüsszentek… az ördögbe.
*
Kinn vad szélvihar dúl, ablakomban lebben a függöny,
Ez söpri a hőséget és szűnik a meleg közöny.
*
Ott ülsz, táncolnának ujjaid a fekete zongorán,
De kőműves ujjaid, csak ütik billentyűt... oly' bénán.
*
Holdvilág esténként, ruhád levételére sarkall,
De most hideg tél van… így, majd imádkozok malaszttal.
*
Kapzsi az időm nem hozza még holnapom, nem firtatom…
Így halál előtt, üresen, nincs bennem más, csak nyugalom.
*
A szeretet olyan nagy is lehet, mint egy virágtenger,
Van, aki úgy éli meg, mintha taposná az úthenger.
*
Bágyadt a tavaszi reggel, borongós, nincs itt báj,
De mi megyünk kirándulni, ahol derűs a táj.

Vecsés, 2016. július 20. – Kustra Ferenc - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.