A csendről sokszor írtam,
csendem költői csend, -
nem csak zajok hiánya,
de Csend, amely teremt.

Teremt kis kék harangból
szebbet, - virág, ha kék,
csenddel kéksége együtt
nem csak szép, - meseszép!

Ily csend teremt a fákon
kis mókás ördögöt,
s mosolyt az angyalarcon
fények, s árnyak között.

Teremt! Tavakon égő
ezüstje felragyog,
s a víz ég felé indít
új, s új varázslatot.

E Csendről sokszor írtam..
..de most rossz csend velem:
megtagadott a Véges,
s nem vár volt Végtelen.

Így van, ha nincs Szabadság:
az a Csend elveszett,
s valahol, titkon, sírnak
szív csillag gyermekek.

A Csendről sokszor írtam..
Most itt másféle csend:
a Közöny börtönébe
zárta a Végtelent.

A Csendről sokszor írtam..
Most az ország ilyen:
álarcban csend és lárma,
s Isten - istentelen.

A régi Csend hová lett,
mit hoztak volt dalok?
Mint lett halandó, ország,
sok halhatatlanod?!

Kölcseyd is leköpted..
No és kit érdekel:
érdek-köpködés közben
ki, mit, s honnan zsebel?

Petőfi? A Szabadság
Költője? Szólni kín:
röhög a tolvaj Szépség-
Eszmék bilincsein.

Ország, szégyelld e csendet!
Aki Közönyt szeret,
mindent elad, elárul:
Hazát, s Becsületet!

(2018)