Szeretlek téged én kis kincsem
azt vallottad nekem egyszer
te is szeretsz engemet.
De vajon szerelem amit érzel
valóban szeretsz engem?

Vagy csak meg sajnáltál mert lelkembe bele láttál?
Mint mikor az ember megszán egy elhagyott kutyát az utcán?
Vagy tán szakításod után vágytál valakire
akivel a felejtés egyszerűbb lehetne?
Azt mondtad tudnál engem szeretni.
Szeretni mint barátod vagy szerelmes lennél belém mint párom?

Bár tudom,hogy én ezekre a kérdésekre választ sose kapok
de azt hiszem azért folytatom.
Mikor azt mondtad,hogy szeretsz azt hiszem
ezek a kérdések merültek fel bennem.
S ezek miatt beszéltelek le,hogy ne kezdj velem.
De én tényleg szeretlek téged bár tudnám,hogy mi volt szándékod velem.
Voltak e terveid vagy csak lelkemet akartad a sötétből felemelni?
Tudod nem szoktam meg,hogy az én lelkem is érdekelhet bárkit
eddig én voltam ki ápolta másét.

Tudnál e valóban szeretni engem?
Vagy lebeszélésem sikeresen talált meg téged?
Este mikor lefekszem te jársz a fejemben
s reggel mikor kelek te jutsz az eszembe.

Napközben mikor teszek veszek
észre veszem te hiányzol nekem.
Kölcsönös ez tán
jutok néha az eszedbe?
Nap hosszat ülök a gépem előtt
azt várva hátha eszedbe jutok
s megkérded,hogy vagyok
leírod,hogy hiányzok nagyon.


Mint látod kérdésem lenne végtelen
de félek válaszok soha nem érkeznek.
Nem merem ezt megmutatni neked
mert félek,hogy mit felelnél ezekre.
Félek nem tudnál már szeretni engem
vagy találtál mást kit szerethetsz helyettem.
Félek soha nem érinthetlek téged mint kedvesed
nem ízlelhetem meg édes ajkaid.
Akár,hogy is legyen ezután
mindig kívánni foglak.