Mint azt te észrevetted
falat emeltem lelkemben.
Falam mögött életem
sivár lett de nem érdekelt.
Magányosan éltem életem
mit már szinte megszerettem.
Magányommal megbékültem
senkit nem engedtem be lelkembe.

De jöttél te s álarcom mögé lestél be
mit azért készítettem,hogy mások
a falam ne fedjék-fel.
Falamat évek során emeltem fel
téglái engem ért bánat s csalódásból lettek.
Falamon belül azt tettem amit csak szerettem
dühöngtem sírtam eleget s kértem a mennyeket
küldjenek valakit ki segít nekem
falam elpusztítani végleg.

Kívülről senki nem láthatta
belül valójában szenvedek.
Álarcomat jó kedvel s poénnal
töltöttem meg,hogy kívül állok
ne láthassák,hogy szenvedek.
Egy szebb életben reménykedek.
Boldogságot s mindent mi jó
elkerültem mert mindig féltem,
hogy minden mi jó véget érhet.

Sok éves magányom eredménye az lett,
hogy befordultam de végleg.
Beszélgetni elfelejtettem
csak úgy teszek mintha még menne.
Beszélgetéseimet a viccek s
poénok sorozatára csökkentettem.
Így kevesen jöttek rá,hogy beszélgetni már nem szeretek
magamról beszélni képtelen lettem.
Csak kérdésekre válaszolni vagyok képes
s hallgatni másokat amint magukról mesélnek.