Attól félek,hogy elfelejthetlek téged
most buktalak de végleg.
Elfordultam tőled mikor megmondtad lenne esélyem
bizonyára találtál mást ki azonnal elfogad téged.
Gyáva voltam,hogy elfogadjam mit adott az élet
rögtön kérdésekbe menekültem előled.

Mit kedvelhetne bennem ez a gyöngyszem
hisz nem vagyok én olyan jó fej.
Féltem,hogy nem érdemelek meg téged
hiába kértél ne féljek már tőled.
Kértél hagyjam had sodorjon az ár minket
de én partra vergődtem előled
s hagyta,hogy messzire sodorjon az ár tőlem.

Partról figyeltelek miként egyre messzebbre érsz előlem
onnan intettem neked vigyázz magadra kedvesem
pedig szeretlek téged.
Kívánom néked találd meg lelki békédet
s párod kit neked rendelt az élet.
Tudom volt esélyem és csak magam szidhatom érte
hagytam,hogy elveszítselek téged kedvesem.