Múlnak a percek az órák s a napok mióta nem látlak
te dolgozol s én itthon vagyok nem találkozhatunk.
Azóta írtam már egy pár verset ezáltal ki írtam mit érzek
lelkem s érzéseim lassan kezdenek helyre állni.
Csendesedik már szívem lassan ver ha nem vagy itt velem
azt hittem elfelejtelek végre s tovább lépek.
De mikor éjjel írtál nekem
rá jöttem,hogy ez csak hiedelem.
Szívem újra úgy kalapált mint mikor bent vagyok veled
úgy látszik szívem nem felejt el téged.

Pedig reméltem,hogy rajtad tovább léphetek
de szerintem ha majd újra látlak téged
vissza tér minden amit érzek.
Jön újra a szív verése s a lelkem hevessége
s persze két énem veszekedése lelkemben.
Mert azt hiszem tényleg nagyon szeretlek téged.
Tudom tettem s mondtam mindent,hogy ne szeress engem
de ezekkel téged is védeni szerettelek volna hidd el.
Félek ha együtt lennénk mi ketten
akaratomon kívül megváltoztatnálak téged.
De ezt nem szeretném semmi képen
mert te így vagy tökéletes egészen.

Szabadon s szépen lelked tele tűzzel
te vagy az kinek nem parancsolhat senki sem.Nem is szeretnék parancsolni kérlek ne érts félre
csak attól félek,hogy kicsit lesüllyedsz a szintemre idővel.
Mivel rég vagyok már egyedül mint ezt említettem neked
itthon ülő öreg ember lettem ki szerintem nem való neked.
Te még fiatal s gyönyörű vagy szeretsz jönni s menni
barátaiddal jókat szórakozni nem is baj ez így van rendjén.
Most élj míg fiatal vagy s szabad mint madár az égen.
Tudom nem rég ismerlek s bevallom hülye vagyok az ilyenekhez
de azt hiszem tényleg beléd szerettem rabul ejtettél engem.