Mi történt, akkor még nem értettem!
Miért most, és miért pont velem,
miért vagyok csüggedt és erőtlen,
aki egykor voltam, hová tűnt hirtelen?

Testem magatehetetlen zajában
feküdtem némán a szürke félhomályban,
kerestem valamit a fehér szobában,
egy halvány kis reményt a súlyos csatában!

Láttam mindent, éreztem a zajló életet,
sürögtek körülöttem a dolgos kis kezek,
aztán magamra maradtam hirtelen,
nem volt senki, aki nekem segítsen?

S mint a hűsítő zápor a szikkadt földet,
elöntötte szívem a mérhetetlen szeretet,
érzem, ahogy megtölti erővel testemet,
s körülöttem volt Mind, ki szeretett!

Egy kis reményt kértem cipelni terhemet,
s a szeretet ereje fogja most kezemet,
mi egykor voltam, itt van, hogy segítsen,
hogy mi történt Velem?...lényegtelen!!!

2018. március 12., A legnagyobb tisztelettel, Drága "E"!