Már jégcsap sor, nem zenél az ágon,
Nincs már ereszen és sehol máson.
Pocsolyákban, már hullámzik a víz.
Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz.

(sedoka)
Hó nincs, jég sehol,
A nyári út még sáros,
Tavasz jötte nem kétes.

A hó elolvadt,
Tócsák sora az utcán,
Nap fénye felszárítja.
*

Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak,
De legalább, többet áldoznak a tanulásnak…
Tél ereje már elfogyott, letörte a tavasz,
Pedig kemény volt az a hideg, nem volt ő mamlasz.

A télnek vége,
Elfújta tavasz szele,
Már szánkózni sem lehet.

Gyereknek jó volt,
De most már tanulni kell.
Telet űzte Benedek.
*

Ólmos színben volt, borongós hófelhők már mind elmentek,
A terebélyes ködfoltokban jó kísérőre leltek.
Vége a hidegnek, a meleg, sűrű hullámokban támad,
A fészeképítő kismadár is vidám nótára fakad!

Nem borús az ég,
Ború derűre fordult,
Csivitel a sok veréb.

Elő bújt a Nap,
Sugara földet langyít,
Madár sereg dalolgat.
*

Kismadarak, már a fákon és az eresz alatt,
Lakást építene és jó, ha tavalyi maradt...
Bízzunk, hátha az embere szíve is tele van az, megújhodással,
És mint a természet, tud is élni a felemelő tavaszvárással.

Csodás e tavasz,
Szív dobban, táncra perdül,
Fecskepár fészket készít.

Mily csodás érzés,
Szívben szeretet gerjed,
Boldogok az emberek.
*

Szellő már futkorássz, vidáman bújócskázik,
Lombok és a bokrok között csak, elbóklászik,
Levelek közt zenél, új dallamokat játszik.

Rakoncátlan szél
Ágat, lombot nem kímél,
Őket fújja, úgy dalol.

Dala szépen szól,
Szívbe mászó, biztató,
Remény a szebb jövőbe.
*

A rügyek, olyan hirtelen kivirulnak,
A virágok is szépen, gyorsan kinyílnak.
Természet élete meglódul, beindul,
A teljes újulás, oly’ gyorsan elindul.

Vecsés, 2016. május 24. – Szabadka, 2018. március 1. –Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a sedoka –t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ,,Itt a tavasz’’