Hazámról, pátosz nélkül
Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas sereg,
(s mint annyi nép, eltelten önmagától,
ma is csak hiszi, hogy megérkezett!).
Múltja mögötte. Ott is, Ázsiában:
megtaláltan is elveszett jelek
sora,.. Jelekhez akkori jelen kell,
mely nélkül sokszor értelmetlenek.
"Szent Korona"? Minden népnél nevetség
(s tragédia gyakran). Mi is a "szent",
s ki is? Istvántól a kegyetlen jóság
(tán először?) magyar vért követelt.
Megkapta. Német páncélos lovagság
segített, s jöttek ájtatos papok.
Ájtatosságból született az álszent,
s rút lett a szép, később, - tagadhatod?
A korona körül hány véres cirkusz
támadt? (Másutt is ilyen volt e kor, -
s ha a jelen cirkuszban körülnézel,
a szívedben bú miért nem honol?).
Tatár rabolt, török rabolt, s a német
(és, ha tehette, rabolt a magyar),
de már nem is volt néha mit rabolni, -
égő falut vett körül könny, s a jaj!).
Európát védte magyar és német, -
mert védenie kellett önmagát:
villogtatott, szinte tengernyi, kardot
Allah!-ot ordító török világ.
Raboltak Allah és Krisztus nevében..
(S mit ér, ha tagadod, vagy elhiszed,
hogy mindezt látta fentről, s igazgatta
láthatatlan Hit-üzlet istened?)
Hivatalosan elmúlt a középkor,
s nagyon nagy ügy: győzött "polgári ész"
forradalma, - de azért ma is ugrál
lét-színpadon sok "keresztes vitéz".
S hányan haltak meg "úri háborúkban"?
S hányan befaltak bármi maszlagot!
(S ma sem kérded, hogy honnan ennyi tolvaj,
szentnek álcázott erkölcsi halott?)
S nem lehet: mégis, valamiben, egy volt
Tisza István, Horthy, és Szálasi?
E két korszak is közöttünk sötétlik, -
magyar, gyáva vagy ezt bevallani?!
S kik adták el, mondd, a magyar zsidókat
a Bajszosnak? S hány ostobát terem
népbutítás, Hazát eladó érdek,
hazuggá tett magyar történelem?
Hazám! Én pátosz nélkül írom Rólad:
hegyed, völgyed, tavad mind csodaszép,
s ha itt a nyár, rét ölel égi rétet,
s mindegyik rét zenéje szívig ér!
Így van, - de én a lelked is szeretném
szebbnek látni, ha felfénylik a nap,
s határon túl olyannak magyar székelyt,
ki dobott koncért testvért el nem ad!
(Higgyétek el: az árulások böjtje
mindig megjött, és károgott a kár!
Milyen magyar, akiben szolga lélek
szemet huny, s tolvajoknak muzsikál?)
Sok-sok mindent írhatnék, Hazám, Rólad..
Ma is az szeret, ki szemedbe néz,
s kimondja, s írja: sokféle az érdek, -
de szív, ész nélkül nem lehet Egész,
és tisztább szív kell értelmesebb észnek,
hogy megjavítsa azt, amit lehet,
nézd most-magad, magyarság, s Magyarország,
és ne bálványozz becsteleneket!
(2018)
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas sereg,
(s mint annyi nép, eltelten önmagától,
ma is csak hiszi, hogy megérkezett!).
Múltja mögötte. Ott is, Ázsiában:
megtaláltan is elveszett jelek
sora,.. Jelekhez akkori jelen kell,
mely nélkül sokszor értelmetlenek.
"Szent Korona"? Minden népnél nevetség
(s tragédia gyakran). Mi is a "szent",
s ki is? Istvántól a kegyetlen jóság
(tán először?) magyar vért követelt.
Megkapta. Német páncélos lovagság
segített, s jöttek ájtatos papok.
Ájtatosságból született az álszent,
s rút lett a szép, később, - tagadhatod?
A korona körül hány véres cirkusz
támadt? (Másutt is ilyen volt e kor, -
s ha a jelen cirkuszban körülnézel,
a szívedben bú miért nem honol?).
Tatár rabolt, török rabolt, s a német
(és, ha tehette, rabolt a magyar),
de már nem is volt néha mit rabolni, -
égő falut vett körül könny, s a jaj!).
Európát védte magyar és német, -
mert védenie kellett önmagát:
villogtatott, szinte tengernyi, kardot
Allah!-ot ordító török világ.
Raboltak Allah és Krisztus nevében..
(S mit ér, ha tagadod, vagy elhiszed,
hogy mindezt látta fentről, s igazgatta
láthatatlan Hit-üzlet istened?)
Hivatalosan elmúlt a középkor,
s nagyon nagy ügy: győzött "polgári ész"
forradalma, - de azért ma is ugrál
lét-színpadon sok "keresztes vitéz".
S hányan haltak meg "úri háborúkban"?
S hányan befaltak bármi maszlagot!
(S ma sem kérded, hogy honnan ennyi tolvaj,
szentnek álcázott erkölcsi halott?)
S nem lehet: mégis, valamiben, egy volt
Tisza István, Horthy, és Szálasi?
E két korszak is közöttünk sötétlik, -
magyar, gyáva vagy ezt bevallani?!
S kik adták el, mondd, a magyar zsidókat
a Bajszosnak? S hány ostobát terem
népbutítás, Hazát eladó érdek,
hazuggá tett magyar történelem?
Hazám! Én pátosz nélkül írom Rólad:
hegyed, völgyed, tavad mind csodaszép,
s ha itt a nyár, rét ölel égi rétet,
s mindegyik rét zenéje szívig ér!
Így van, - de én a lelked is szeretném
szebbnek látni, ha felfénylik a nap,
s határon túl olyannak magyar székelyt,
ki dobott koncért testvért el nem ad!
(Higgyétek el: az árulások böjtje
mindig megjött, és károgott a kár!
Milyen magyar, akiben szolga lélek
szemet huny, s tolvajoknak muzsikál?)
Sok-sok mindent írhatnék, Hazám, Rólad..
Ma is az szeret, ki szemedbe néz,
s kimondja, s írja: sokféle az érdek, -
de szív, ész nélkül nem lehet Egész,
és tisztább szív kell értelmesebb észnek,
hogy megjavítsa azt, amit lehet,
nézd most-magad, magyarság, s Magyarország,
és ne bálványozz becsteleneket!
(2018)