Édesanyám, köszönöm neked az életemet
Csókolnám és a bölcsőmet ringató kezedet…
Édesanyám, köszönöm neked, hogy nekem élted életedet,
És folyvást csak pazaroltad rám a ki nem fogyó szereteted.

Anyák napján reggel, elnézem a harmatcsillogást a virágon,
Apró fénysugár villan, levélsarjasztó, kerti diófaágon…
Csendben meditálok a közös, elmúlt, múltunk béli utazáson.

Voltam neked újszülött, meg lettem én serdülő,
Mondtad is nekem, több a baj, ha a gyerek megnő.
Köszönöm a szívedet és lelkedet, hogy élted nekem adtad,
Jó, hogy te voltál az Édesanyám és magadat nekem adtad.

Kiballagok ma még a temetőbe, sírodhoz viszek virágot,
Nagyon hiányzol, nélküled nem jó és rosszul élem e világot.

Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc