A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom jön, és irányt mutat
madáchi "istenszikrás" pillanat.

Fedélzetre, tudom, másféle nép
kellene. A Szabadság, - messzeség?
Hát mai néppel az.. Igen.. Igen..
Az igazi Nép még bölcseiben,

gondolatokban van csak, s a Jövő,
e hűtlenül hűséges Szerető
formálgatja. Mikor jön majd a Tett,
mit képzelt Teremtő nem tehetett?

Hajó, lehet, még tűnődök kicsit,
s Óceánod aprócska fényeit
nézem! Hívó szó most nincsen velem,
csak e megérthetetlen Végtelen,
melyben a Végest is az érti csak,
kinek lelkében együtt Hold, s a Nap:
ki megérti, hogy adni, s kapni kell
a Fényt, amely sötétből felemel,

Fényt, mely olykor vörösből átragyog,
mikor szívedben vérzik Csillagod!

(2018)