Születünk, ez élet sora, de ettől az élet nem mostoha…
Főleg, ha ott van velünk és vigyáz a szerető: édesanya.

Bármilyen jó, vagy katasztrofális az életed sora,
Hozzá mindig odafordulhatsz, hisz’ ő az édesanya.
Ha fiatal, ha megöregszik, téged, mindig vár haza,

Ő az, ki rád soha, semmiért nem haragszik meg,
És ha megfedd, akkor csakis azért, hogy fogadd meg!
Akkor is érted aggódik, amikor ő beteg.

Van, hogy az élet mind a kettőtökhöz mostoha,
De őt sose bántsd meg, mert ő neked, szülőanya.

Menj hozzá, vigyél virágot, csókold az arcát,
Ha meg baj van nála, akkor segítsd a harcát…
Ne feledd, tartsd szívben-lélekben... édesanyát!

Vecsés, 2016. február 20. – Kustra Ferenc