Élet-darabkákon meditálok…

Régi emlékek,
Hajdani történetek,
Formalinban eltettek,
Elővenni, régies, gyönyörű élmények.
*
Gondolkozok, tehát vagyok, tehát létezem,
Most azt keresem, mi lételemem…
*
Most még érzek, látok, hallok, szagolok,
De ilyen öregen… majd lehanyatlok.
*
Megszerzett javak,
Sikamlósak, mint halak.
Tönkre menni könnyű,
És pofonegyszerű.
*
Gyász-hang a hangos, bánat szavakba.
Fájdalomnak néma suttogás a zokszava.
*
Túlerőt, nem lehet erővel legyőzni!
Ész használatáról, halált kell meggyőzni.
*
Fiatalságunkat, az idő is rabolja.
Lélek, szív öregedés… az utolja.
*
A tiszta szavak nem hazudnak,
A csúsztatás, sajátja a politikusnak.
*
Az igazság elvileg, létező valóság,
Kinek az érdeke elvi valóság?
*
Nehéz vitát nyerni egy okos ember ellen.
Hülyével szemben… lehetetlen.
*
- Szia! Hol vagy? - Éppen buszra várok.
- Igyekezzél! – Majd gyorsabban várok…

Vecsés, 2016. augusztus 19. - Kustra Ferenc