Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez olyan népség…
S a Nagyvezérükről mit is mondhatok?
Eltüntető trükkös bűvészbohóccal
szóba sem áll egy jóérzésű halott!

S veletek sem, kópé góbék, ravaszság
kis csalafinta népe, mely hallgatott
nemrég is arról: mit tett és miért tett,
s miért is nyúlt ki sok kitartott marok.

Ó, nem! Egy álmot látok: Forradalmat.
Lehet, hogy közel. Lehet, hogy messze még.
Lehet, az kell: más Nyugat, s kézbe adja
az Értelem új zászlóját, fegyverét.

Az Értelem eddig, bár kis csatákat
meg-megnyert olykor, - háborút még soha:
e vak csillagon szívnek, s értelemnek
a sorsa közös, s mindmáig mostoha,

s néptengere tönkretett Ázsiának,
s Afrikának, ha átcsap hullámokat,
mint töltődnek be érdek-fegyverekbe
itt is, ott is az embertelen szavak!

Forradalmak, bár mindig jobbat hoztak,
ám végül sehol sem lett győztes a nép:
rossz Rend okoz egy Rendetlen világot,
melynek arany, vér és könny sosem elég.

Krisztus vagy Allah? Minden vallás csapda,
és rémtetteikkel van tele a Tett,
ha az Értelem Csillaga kereszten,
s mind egyformák a vitéz keresztesek,

és mindig Dózsa népe lesz kifosztott, -
Világmohácsig világos ez a kép:
az indulatok mögött megtalálod
sötét hatalmak elrejtett érdekét.

A Forradalom jön, s nagyon erős lesz!
Legyőz majd minden hazug, álszent mesét,
Nyugatról jön, s felvöröslő Keletnek
visszaadja majd az Eszmét: Istenét.

Vérrel jön? Bárcsak vértelenül jönne!
Hatalmasabb lesz, mint múltban bármelyik.
Oly jó volna, ha vértelenül jönne, -
de látni Gazság nagy arzenáljait,

látni, kik élnek más véréből, könnyen,
aranyhegyeken, okádék-gazdagon,
s Gépek Világa azért termel szolgát,
s jelszavakat, hogy védjen, szennyes Vagyon!

Ám Idő eljön, Gép termelte szolga
megteremti majd másik, látó magát,
s ha felröppen Madách-i istenszikra,
tisztító tüzet kigyújt Neked, Világ.

Forradalom! Tudom, hogy el fogsz jönni,
de ki tudja most: mikor jössz, és hogyan?
S bár gyönyörű mikor ítél a Szépség,
és egy jobb Gyermek szívekben megfogan,

nem láthatlak megszületett valódban,
csak látomásként láthatom a Valód, -
minden égtájon sok mérgezett lélek,
s kevesen vannak a Csillag-álmodók.

Felmagasodsz majd, Forradalom, újra.
Nyugatról jöjj, mert az Erő ottmaradt!
Emberhullámok zúgnak Ázsiában,
és Afrikát sért fel minden pillanat.

Csak ütközőfal a vén Európa,
mely semmibe vesz józan, bölcs Szentatyát.
Hány keresztény csak köp a Bibliára,
s hány gőgös templom csupán Sátánt imád!

Tudatlan jóság? Veszély, önmagában!
Egynek segít, - de hányat halálba küld,
tudatlanul, míg papol, Szeretetről?
Krisztus tudhatta, mint volt menekült!

Ütközőfal, megtévedt Európa,
elfogyó néped tántorgó és öreg!
Faltesteden tetovált primitívség…
Múltadból nem látsz meg vért és könnyeket?

Tolvajnak nyáj kell, rábégető, bamba, -
és ideje volna kimondani már
az igazat, hogy sokféle a Hitler,
s a hitlerekhez többféle az a nyáj!

Nyugatról jöjj, az Óceánon túlról,
Forradalom! Itt az értelem kevés.
Itt roppan a csont, mérgezett a Lélek,
s a Becsületnek a sorsa szenvedés!

Téged kicsinyes bosszú nem vezet majd,
Forradalom, ki Szépséget úgy szeret,
szívvel-ésszel: értelmesen kegyetlen.
Te megteremtesz más, jobb embereket!

A Forradalmak mindig egy jobbat hoztak!
(Igen, Petőfi, Madách ezt tudta még!,
s lehangoló, hogy egykori hazájuk
mivé lett: sunyi és értetlen vidék!)

Forradalom, Te, mindig jobb hozója,
Nyugatról jöjj, mert az Erő ottmaradt!
Emberhullámok zúgnak Ázsiában,
és Afrikát sért fel minden pillanat…

Nyugatról jöjj, az Óceánon túlról!
Itt, Keleten, most az értelem kevés.
Itt roppan a csont, mérgezett a lélek.
A jót akarók sorsa itt szenvedés!

(2018)