Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak én mondom már: - Nahát!
Erre tanított Bibliád?!

A Szerzetes Úr nem szegény.
Szeretet? Nála képregény,
mit birkanyája nézeget,
s Ő nézi, – úri élvezet!

Keresztfán Krisztus ottmaradt, -
ez oly világos, mint a nap,
de agyaknak, ha mind sötét,
nem csoda: erről más a kép.

Ó, hányszor jött már ez elő:
- Áldott Ország e legelő!
S végül? Fasiszta este lett,
s termelte a kereszteket.

„NEM! NEM! SOHA!” - amit elért:
szakadékba ország leért.
Gyorsan leért, és tán imát
megérdemel e gyorsaság…

Legelő Ország, hagyd a bút!
E táj legalább esni tud,
s nincstelen játszhat gazdagot,
ha befal elég maszlagot…

Csak oly hibába nehogy ess,
hogy igazat írj, Szerzetes!
Itt, tudja Eminenciád,
hazugság kap tömjént, imát…

Ó, igen, így volt akkor is,
Vágóhídon szállt dal, hamis,
keresztet termelt vak világ,
s nem szégyenkeztek Bibliák…

Ma sincs szégyen, - és keserű
látnom, hogy ennyi keselyű
mint köröz félholt táj felett,
s mily lent Magyarság, Becsület,

s ha hízeleg Neked, Haza,
önérdek-nyálasok hada,
e tájon, vers, hallgathatok?
…hiszen én magyar úgy vagyok,

hogy egy szabadabb táj nevelt!
Mondd ki, vers, mit senki se mert:
ITT MOST ÁLARCOS, RÚT VILÁG
ZENG ÖNÉRDEK-LITÁNIÁT!

(2018)