Lélek létezik, de mozgása annak,
mi bennünk van: érthetetlen Anyagnak?
Mozgás? Bonyolult és egyszerű egyben:
az érthetővel kacér érthetetlen,
melyben rohanó részecskék, kis törtek,
összefognak, majd meg egymásra törnek,
építenek, rombolnak jót és rosszat,
s olykor fényt visznek vaksi csillagoknak, -
hol szétválással alkotnak Egészet,
hol kezet fognak, s éljenez a Lélek.

Az ember, - ember. Lélek hibás ebben:
e mozgás, alig ismert ismeretlen,
vagy a tudós, az, aki még tudatlan,
és meg-megbotlik bibliás szavakban?
A Szépséget bár isteníti Költő,
de földi tájon Isten nem kelendő..
Már úgy értem: nem kelendő az Eszme,
ha isteni, - és nagy a Bűn Szerelme
vaksi világban, látszat-emberekben,
kiket a Rend lök, s maraszt ott a szennyben,
és hitbe zártan, templom börtönökben,
letérdepeltet bánatban, örömben,
s „NE LOPJ!” helyett bíztatja őket: „LOPJ CSAK!
E Rend nemesi rendje Tolvajoknak!”.
S kis emberkék (s embert megjátszó barmok)
sorából így lesz agresszív akarnok:
Anyját, Apját, Hazáját is eladja,
s mily fogékony a kétszínű szavakra!
Álszent tettekre „Éljen!”-ét kiáltja, -
bár ajkán Isten, Ördög kacsint rája…

Az Istenem? Anyag mozgása: Lélek,
és az Anyag, amely a Messzeséget
a Szépséget, Jóságot, Tudást hozza,
s bátran felnéz távoli csillagokra.
Becsap az Anyag, s így becsap a Lélek?
Csak az Anyagban vannak Messzeségek.
Az Anyagban rejtőző Eszme: Isten,
nem az a festett, melyik földi hitben,
hanem Eszme, Szépség, Jóság világa,
mely önmagát olykor bajból kirántja,
máskor megáll, látszatra tehetetlen,
de mégis ott van küzdő emberekben,
Benne hívőkben, Őt megtagadókban,

földi valóban és álomvalóban.

(2018)