Fogyóban az életút…

Most, így belegondolok… megy az idő,
Mily’ gyorsan elmúlik élet... repülő.
Elég sokat éltem, de ez csak egy részlet,
Még élnem kell életet, míg tart a készlet!

Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem,
Évekkel hátamon élnem kell… hátra maradt életem,
Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem.

Rügyek szemlélik,
Csendesen a világot.
Életkezdetek.
*
Életsarjadás,
Az új élet reménye.
Újjászületés.
*
Van-e szebb évszak?
Megújulás, ébredés…
Újnak kezdete.
*
Tavaszi rügyfakadás? Szép marhaság!
Ez az én életemben, már balgaság.
Én már csak csendben várom, hogy "függöny"!
És akkor elhalkul a fényfüggöny...
*
Várjam a tavaszt,
Mit hozhatna az nekem?
Nekem már az árny dalol.

Butaság hinni,
Hogy lesz tavasz nekem is.
Rám már odaát várnak...
*

Szememmel végigpásztázom tájat,
Út végét keresem… jó, hogy várat.

Vecsés, 2012. szeptember 1. – Szabadka, 2018. március 7. - Kustra Ferenc – A verset és a haiku csokrot én írtam, a 3 soros-zárttükrős –t, meg a sedoka -t, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Butaság hinni...”