Legyen lélek szeretetteljes, tiszta, fénylő,
Olyan, mint egy míves remek drága nyakékkő.
Szemekben nedvesen csillogjon igaz szeretet fénye,
Ki a szeretet-mosolyt adja, mosolyt is kap cserébe.

Megadok én bármit, öleléses szeretetért,
Havas, fehér, boldog, meleg, együtt-ünnepekért.
Meglásd ez a karácsony fehér lesz, nem fekete,
Az idén már nagyon esni fog a hó tán’… végre.

Hófelhőkből hópihék táncolnak lefele
És ez a gyerkőcök fölöttébb nagy öröme.
Jeges, havas, párás lesz idén a decemberi tél,
Konokul hordja majd a havat, szemünkbe a vad szél,

Köd borítja a reggelt, és ködös is az este;
Naplementét látni, tán’ minden ötödik este.
Karácsonyfát szépen feldíszíti a család,
Hó meg, essen! Úgyis eltűnik, mint gyorsnaszád.

Higgyél nekem, lassan a végéhez érkezel,
Ahogy öregszel, egyre védtelenebb leszel.
Szeresd a karácsonyt, szeresd a rokonokat,
Barátokat, főként a hozzátartozókat.
Ha máskor nem is találkoztok, ekkor legyetek együtt,
A karácsonyfa fénye világit, szétterül mindenütt.

Nagy beszélgetések, kéz-fogás, szeretetteli ölelés,
Ajándékozás, meg a közös emlékekre emlékezés…
Karácsonyfa látványa, a bejgli illata töltse be házadat,
Szeretettel, együtt tépjétek ajándékról a papírt… fa alatt.

Vecsés, 2014. június 20. – Kustra Ferenc