Túlélő tréningen…

(Lépcsőzetes)
Roppant kegyetlen
Volt a fagyos éjben,
Önként vállalt sötétben.
Nem félni itt lehetetlen.
Szerencsecsillagunk felhőben,
De kipróbáljuk magunk… röptében.
Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben,
Félelem lekötözte agyunk… élőben.
Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben.
Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben!
Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben…
Sötét égbolt, sötét föld és győztünk! Egy órás előnyben.
***

(9 soros)
Önkéntes túrára,
Jó barátom késztetett,
Így hát nem mondtam ellent?
Kihívás túl nagy volt,
Ám nyomasztottak kétségek,
Út, idő, ha nem kötnének…
Húsz kilométer… sok!
Éjjel, fagyos tél sötétjében,
Fázott a kezem, s lábam, féltem…

Igyekeznünk kellett,
Éreztem erőm fogytán,
Órák múltak szaporán.
Mindvégig biztatott,
Fagyos légbe illant gőzünk,
Végre célba értünk, győztünk!
Diadal élménye
Csodás, pazar… arcunk ragyogott,
Örömtől a szám csak csacsogott.

Vecsés, 2018. november 16. – Szabadka, 2019. január 20. – Kustra Ferenc – A Lépcsőzetes versformát én írtam, a 9 sorosokat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Címük: A diadal élménye…