A Fal? Különös termék.
Ki, mi építi fel?
A Végtelen jól tudja,
s Végesnek nem felel?

A falról én is sejtek
ezt-azt, s lehet: tudok,
míg sejtés, s tudás, együtt,
el nem búcsúztatott.

A Falban sok halott van, -
és egyre több halott,
s legszomorúbb halottak
a Halhatatlanok.

A Falban örök harc van, -
s e harcban béke van?
Nem kíván ilyen békét
békétlen önmagam!

A Fal nálunk erősebb, -
vagy ez csak képzelet,
s egyszer majd falak dőlnek,
s új táj jön, fényesebb?

A Fal felett az égbolt,
s körülöttünk romok, -
miket hitek rossz álma
úgy odarondított!

Középkori Hit-kampón
Ember lóg a Falon,
s Embertelenség áldoz,
s ima szól hódítón.

Az Embert szeretem még?
Elképzeltet, - lehet,
de tőlem idegen, rég,
hódító képzelet.

A Falban zokog minden,
de tőlem idegen
térdeplő megbocsájtás, -
sohsem volt szívemen.

Az ember legyen – Ember.
S ha az ember – Barom,
tisztelni nem tudom, hát
lenézem, s otthagyom.

Egy Faldöntő Időbe
átlépni volna jó,
mert talán Embert hozna
egy kis ribillió,

ahogy hozott is Embert,
néhányszor, és sokat,
s feltettek piros szívvel
égre Csillagokat.

Egy Faldöntő Idő jön.
Közel? Vagy messze még?
Vér tisztít, vagy bemocskol
fellángoló mesét?

Ha jön, - mindkettőt hozza,
s majd zászlóján ragyog
minden volt Hajnal, s Alkony,
színből, mely nem halott,

és benne bél a Falban,
a halottak között, -
a Falba élő ének
hangtalan költözött.

Jó lenne észtől, szívtől
egy kis ribillió,
csillagos Szépség-álom,
igen, az volna jó,

álmodni: ember – Ember,
s nem most-tájon barom,
ki, mint tudatlan állat,
hal Vágóhidakon…

A Vers? Az mit tehetne?
Üldözi önmagát
Kapzsiság, Tudatlanság, -
a Falba zárt világ.

A Vers? Nagy Költők Verse?
Meg nem értett szavak…
Elárult messzeségek
visszapillantanak.

Minden zokog a Falban,
az is, ki még röhög:
rosszabbhoz közelednek,
látónak, térközök,

s fájó e Falat látni,
annak, ki megmaradt
Embernek, itt, e tájon, -
ki szabad volt. Szabad!

(2018)