Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte,
Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére…
Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre?

Fehér havazik.
Megfagy a gondolat is.
Remény mindent beterít.

Fagyott gondolat.
Remény terül fehéren.
Kopog a tél. Havazik.
*

Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít,
Csúszik a hólapát nyele is, meg az út… talán elesít.
Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít,

Idén az első.
Kicsit fél most a vidék,
Menyasszonyi ruhát ölt.

Menyasszony készül.
Esküvő lesz, tiszta vágy.
Kicsit tart tőle, most még.
*

Tudjuk, hogy hófelhők rondán szürkék,
A napot is eltakarják, így nem látszik az égkék.
Tudjuk, hogy hófelhők rondán szürkék,

Nyári tán a hó?
Télről gondolkodni jó.
Hideg még az esküszó.

Vágyam gondolat.
Esik a hó, itt a tél.
Nyáron hidegre esküdsz.

Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 18. – Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros-zárttükrős –őket én írtam, a sedoka –kat, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.