Szétterül a tavasz…

A belázasodott
Fák, ismét szirmokat adnak!
Újulás izgalma…
Szelíd angyalok szőnek át,
Pihe-puha földi imát.
*
Tengernyi a vágyam,
Hogy mezőn, fűtenger legyen.
Zölden már sarjadó!
Szárnyak érintik kék eget,
Összekulcsolják két kezed.
*
Fülledt, tavaszi éj
Nincs, de tavaszillat lenghet.
Mélyet szippantani…
Szívedben remény lángja gyúl,
Örömkönnyed arcodba hull.
*
Télikabátomat
Archiválom, jó lesz az még…
Kiskabát ideje.
Szél érinti gyenge vállad,
Tündérlelked jól vigyázzad!
*
A nádas szélében
Sincsen már, fehér jég szegély.
Szélfutta hullámok.
Cseppnyi lény figyeli lépted,
Fénymosollyal óv már téged...
*
Hó még olvadásban,
Árvízveszély közeledik.
Tavaszi ismérvek.
Élet mégsem veszélytelen,
Eszed megcsal - hited legyen!
**

A Téltábornok elmenőben, éppen most paroláz Tavasztündérrel,
Az élet vize, már folyik is át a réten, életadó készséggel…
A Téltábornok elmenőben, éppen most paroláz Tavasztündérrel.

Vecsés, 2017. március 29. – Mórahalom, 2018. június 23. -Kustra Ferenc – a HIAQ –kat és a 3 soros-zárttükrős –t én írtam. A TANQ verset szerző-, és poéta társam: Farkas Tekla. A versrész címe:”Angyal”