Öregszem
Atrocitások érnek;
Félem.

Mi az, hogy jó?
Mire való?
Életkörülmények ugyanazok,
Magamban bánatosodok.
*

Védtelen
Vagyok,
Véletlen? Mit akarok?

Megyek előre,
Láttam előre…
Mi sem változott,
Létem kárhozott?
*

Tavaszom, virágom,
Nyílt… konyult…
Korholom.

Lélekvirágom záródott,
Minden másolódott.
Élet, már elpárolgott,
Teljesen elhasználódott.
*

Mit hozott
Létem?
Éltem?

Emlékezve visszagondolok,
Sírósan meditálok…
Javítást nem lehet eszközölni,
Életet javítani?
*

Most derül ki,
Szép mily’ kicsi.

A gonosz uralt,
Ördög rugdalt.
Sorsverés?
Élethímezés?
Menekülés…
*

Szeretet nem számít,
Együttműködés; ámít!

Mit én akartam,
Csak én óhajtottam!
Jókat?
Mind
Elrothadtak…
*

Barátságok
Befulladtak.
Ezért harcoltak?

Én, mint élhetetlen?
Ez nem véletlen.
Élet elmúlt,
Lélek csitult…
*

Minek rágódni?
Visszasírni?

Kicsi van hátra,
Alacsony, mint Mátra.
Szívfájdalom marad,
(Karaván halad…)
Dagad…

Vecsés, 2019. április 1. – Kustra Ferenc – Septolet csokor az életről