Poéta vallomás

Az emberiség, nem az angyalok kolóniája,
Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma.
A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni,
Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni.
Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt
Közben még harapok valamit… már készen a fasírt.

Nem írok én szigorú katonai regulát,
De olvasóimmal keresem a béke útját.
Vagy egy meseszép dal: „Szeressük egymást gyerekek”!
Akkor meg már minek az álmok, lelki segélyek?

Tollam hegye alól kisercegnek a szép szavak,
Innen, az együttműködés kell, nincs helye harcnak.

Szép életet, szép versek alátámasszák,
Kik írunk nektek, parnasszusi regruták…
Fogadjátok szeretettel, amit tintával rajzol a tollam,
Betűket, mondanivalót, mi remélem, bennetek megfogan.

Vecsés, 2015. június 15. – Kustra Ferenc