Hagyatékod
Csak puszta üresség, amit hagytál
Itt hagytál mindent mintha semmit sem látnál
Besétáltál akárcsak egy boltba
Levetted a legdrágább dolgot, így lett egy csorba.
Ki is mentél, minden ajtót nyitva hagyva
Fizetésként emlékeket hagytál ideragadva
Azt hinné az ember nem maradt ott semmi
De a fájdalom ott van, énekét zengi.
Nem tudtál még maradni, nem volt jó neked?
Könnyebb azt mondani, annyi vagyok, egy exed
Szavaid súlytalanul keringtek a levegőben
Azok amiknek súlya van rettentően.
Ott vannak a barátok, a zene, a pia, a sok maca
Mindegyik jön velem szemben akár egy lavina
Én megállok és nézem ugyan még vagy te
Elsietsz mellettem és nem állsz meg egy percre.
Hamis idők amik gyorsan elmentek előttem
A gyorsaság nagy az ára hamar ráfizettem
Mondta ő nagy szavakkal várjak még ne siess
És mégis, csak azért hogy távolról integess.
Mindenki hallgat, de senki se hall engem
Mindenki néz, de senki se lát, hol kezdjem?
Lyukas idő elmegy előttem, mindig várva
Kiben higgyek, ha az Úr sem bánja?
Kaptam elég időt de mégsem eleget,
Gyere kérlek foltozd be sebemet
Megengedem neked, mindig megfogom
Mindegy ki leszel, az életem vagy a gyilkosom.
Ne akarj eltűnni, elküldeni, megszüntetni,
Mint friss gyerekek kezdjünk el beszélgetni,
Ne ürességet lássak magam előtt folyton
Vihar után is akad napfény az égbolton.
Itt hagytál mindent mintha semmit sem látnál
Besétáltál akárcsak egy boltba
Levetted a legdrágább dolgot, így lett egy csorba.
Ki is mentél, minden ajtót nyitva hagyva
Fizetésként emlékeket hagytál ideragadva
Azt hinné az ember nem maradt ott semmi
De a fájdalom ott van, énekét zengi.
Nem tudtál még maradni, nem volt jó neked?
Könnyebb azt mondani, annyi vagyok, egy exed
Szavaid súlytalanul keringtek a levegőben
Azok amiknek súlya van rettentően.
Ott vannak a barátok, a zene, a pia, a sok maca
Mindegyik jön velem szemben akár egy lavina
Én megállok és nézem ugyan még vagy te
Elsietsz mellettem és nem állsz meg egy percre.
Hamis idők amik gyorsan elmentek előttem
A gyorsaság nagy az ára hamar ráfizettem
Mondta ő nagy szavakkal várjak még ne siess
És mégis, csak azért hogy távolról integess.
Mindenki hallgat, de senki se hall engem
Mindenki néz, de senki se lát, hol kezdjem?
Lyukas idő elmegy előttem, mindig várva
Kiben higgyek, ha az Úr sem bánja?
Kaptam elég időt de mégsem eleget,
Gyere kérlek foltozd be sebemet
Megengedem neked, mindig megfogom
Mindegy ki leszel, az életem vagy a gyilkosom.
Ne akarj eltűnni, elküldeni, megszüntetni,
Mint friss gyerekek kezdjünk el beszélgetni,
Ne ürességet lássak magam előtt folyton
Vihar után is akad napfény az égbolton.