Voltak és már tudom, mégsem…

Csatát megnyerni, ah, micsoda élvezet?!
Pedig háború, mi okozza végzetet…
Mindig is voltak, sokan, úgynevezett barátaim,
Így aztán, helyben meg is voltak az ellenségeim.

Néha harcolok veled drága, barátom.
Mint Nap a Földet, úgy szeretlek, nem bánom…
Néha harcolok veled drága, barátom!
*

A barátok még, hogy jó és megbízható, jó tanácsadók?
A barátok? Egy fenét! Ők az ellenség, a házsártosok.
Amikor a harc hajkócoló, vad viharába kerülünk,
Akkor feleszmélhetünk, hogy most megint mibe keveredtünk…

Ha csatát vesztek is, háborút soha sem.
Kedvesem, kérlek, hát ne húzz ujjat velem…
Ha csatát vesztek is, háborút soha sem.
*

Életemben több, életre ható tanácsot adtak, barátok!
Mindegyik csak rosszul sült el, ez volt mind, nekem… tűzvész zsarátnok!
Nem is tartottam ellenségeket, főleg nem saját költségen…
Mindig úgy alakult, benne hagytak a szmötyibe... az alvégen.

Hiába hívtalak jó barátnak téged,
Nem voltam soha én, igazán a részed…
Hiába hívtalak jó barátnak téged…

Vecsés, 2015. február 21. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc- a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrős –t szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.