Mozgás hallik a templomból, lehet, hogy ő… az Isten?
Késői órán templomszolga szolgálatban nincsen.
Kinéz az Isten, elámul, itt egy „barbár”.
Visszanézek, én e terhet nem bírom már.

Megfordulok, térden állva felajánlom a lelkem,
Megtérten sírok, imára összekulcsolom kezem.
Isten szól: megkedveltelek, már nem vagy barbár,
De igyekezz, mert nem vagy még Te… csak szakbarbár…

Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc