Mikor elfogy a Becsület,
akkor eltűnik a Haza,
bár nevét harsogja tovább
a fenti tolvajok hada,

s lent butított tudatlanok,
s butító állatemberek…
…s fentről és lentről egyesül
hangos csőcselék-egyveleg!

Mikor elfogy a Becsület,
a hamis zászlók tengerén
hullámokat vet becstelen
múlt, és hiszed, hogy nincs remény.

A Haza nem csak terület:
Lélek Szépsége, önmaga
Teremtője, s akkor van ott,
ha fent a Lélek Csillaga.

Most elfogyott a Becsület, -
ez a Táj most dehogy Hazád!
Akkor lesz az, ha Becsület
égre felteszi Csillagát.

Van, kinek nem a Haza kell,
csak szónokol és prédikál
Hazáról, s közben egyre lop,
prédára les, prédát talál…

Ha tolvaj vagy, - helyesled ezt,
s ennek tapsolsz, ha ostoba,
s ha megtéveszt csaló Kereszt,
vakít császárság bíbora.

Ám Haza nélkül senki vagy,
becsületes vagy becstelen,
s a rossz út valahol közös
oda, hol szakadék terem.

- Ma markolsz, s holnap ott a baj,
bár hitted: téged el nem ér! –
írom, habár bosszút kapok
olykor az intő szavakért.

Mégis mondom, írom, hogy itt
közös baj, s kell a Becsület, -
kell a Haza. A tolvajok
miatt nincsen hányingered?

Mikor elfogy a Becsület:
bármennyit loptál, - senki vagy,
Hit-kereszted barnát sem ér, -
ha áld is bíborban a pap,

ha megtapsol is csőcselék
(addig, míg neki csöcs terem).
Nézz hátra, hogy előre nézz:
ott a példa-történelem!

(2020)