Ez tettette, hogy mit se hall,
ha szól a Szó, igaz.
Ördög örült: - Mily isteni!
Sok itt a gyáva, s gaz!

Az tettette, hogy mit se lát,
tudatlan, s hű, vakon.
Ördög örült: - Ó, isteni!
Itt követnek, vakon!

Ez tettette, hogy ő szegény, -
neki senki se lop!
S mosolygott az ördögi kör:
- Ó, derék cinkosok!

Az meg szemet úgy forgatott
erre, arra, oda!
Szemforgatásból jól megélt
ájtatos tanoda…

Fent loptak, s lent népség lapult, -
erkölcsileg lapos!
Ördög örült: - E táj nekem
hű de alkalmatos!

Kölcsey plakát kínpadon…
S csak ördög látta át:
- Ó, e drága honszeretők
eladták a Hazát!

Himnusz régen mínuszba ment,
s hasznot kiknek hozott?
Ördög ujjong: - Múlt, és muszost
megkínzók, gyilkosok!

Hát, igen, így volt múlt, de itt
most láz áras jelen,
s „hős kormányzó” sírjára kell
virágos szerelem…

S az utódok? Egykedvűek,
bambán bámul a Hit, -
behúzódik fül és farok,
s szégyen domborodik…

Ördög örül, Várba beült:
- Mily lekvár ez a nép!
Vedd el, Vezér, Te, Nagy, Te, Hős,
közpénzét, mindenét!

Vírus, koronás, helyesel,
szolganép boronál,
és szól a Nagy Színészkedő:
- Ideje nyalni már!

S van, aki nyel, van, aki nyal, -
s aki ilyet szeret?
Hát annak nyelve anyanyelv?
Ha az is, - szennyezett!

Ám a lényeg: ÖRDÖG ÖRÜL,
s Őt szolgálja a pap, -
s Őt szolgálja a Nagy Vezér
a Látszatok alatt!

(2020)