Út helyett mellékutakat kerestek,
elkanyargókat, nappalok és esték.
A kanyargós út jobb a tolvajoknak, -
egyenes út a lopáshoz merészség.

Közben kiskapuk is kellettek, persze,
hol a kezeket titkolt ládák várják, -
véges dolgok gyakran rejtik magukban
a szerzések végtelen mohóságát.

A mellékutak végül összefolytak,
s eltűnt az Út, egy görbe jött helyette,
vagyis azt hozta Tolvajok Világa,
mely Igazságot feszített keresztre,

és szennyes volt a prédikáló püspök,
de hívek hitték még: templomba mennek, -
vagy nem is hitték, csupán csak maguknak
imák mögül, ravaszul, koncra lestek?

Az Isten hol volt? Nem volt a Kereszten:
ott az Igazság volt, és alvadt vérnek
múltja, s a jelen újuló pirosa, -
folytatódnak egykori szenvedések.

Az út görbe lett, s hazug volt a püspök,
s akik hisznek még, tényleg, - miben hisznek?
Éden ábránd volt, s nem csak egy a Kígyó, -
villás nyelvek itt is, ott is sziszegnek.

(2020)