A szabadság a mélyben van, felette
sok minden, szerzések is, meglehet,
fontosabbak sokaknak, mint szabadság, -
nem csoda: összetetten emberek.

Az ember jóból, s rosszból összetett és
hol a rossz, hol meg a jó lesz felül,
hol az Igazság dobbant szívet mélyből,
hol Hazugság kerekedik felül.

A szabadság? Egyszerre vágy és eszme
lélek mélyben. Petőfi tudta: szép.
S e Szépség nyújtott át egy Forradalmat
a Költőnek: Petőfi Idejét.

Petőfi Napját Európa adta
igazából, mert egy Tavaszt adott,
Népek Tavaszát, mely lélekben ott volt
Bennetek is, - akkori magyarok!

Most ősz van már, de Tavasz lehet őszből,
ha lélekcsillag mélyben felragyog
(távolban, Minszkben, most verik a népet:
összefognak mind, aljas zsarnokok!).

Szabadságvágy meddig marad a mélyben?
Ennek tudója, persze, nem vagyok.
Míg szív dobog, s lélegzik emberállat, -
benne ember őrzi e Csillagot.

S állat röhög a Helytartótanácsban?
Ha visszanézel, ott szomorú kép, -
hány fekete idő jött, s tette tönkre
Szépség Vágyát, Petőfik Idejét!

Míg zsarnok itt, - addig szabadság nem lesz!
Zsarnok úgy zsarnok: mindenkit becsap.
Önmagát is, - lelkét felfalja állat,
s benne emberből semmi sem marad.

(2020)