Gyávákat sohasem szerettem, -
csak gyávaságuk megértettem.
Önérdek közönyt megértettem,
megértettem, - de megvetettem.
Gyávákért tettem, amit tettem,
de azt belső parancsra tettem,
van, kinek ez megérthetetlen,
de most is teszem, itt van, bennem.
Becsület elengedhetetlen,
mert nélküle lélektelenben,
tengődik csak, akiben lélek, -
nagy baj, ha ezt nem érzed, érted…
A vakmerőktől óvakodtam, -
bennük rossz kaland gyakran ott van,
A vakhitűeket lenéztem,
de tőlük a szót azért mégsem
sajnáltam: mai lelki vaknak
szemei holnap kinyílhatnak.
Isten? Nem tudni ki, mi, hol van,
van, nincs, - de nálam érdek-honban
biztosan nincs, csak „Nem tudom!”-ban.

A boltom nem önérdek-üzlet,
s ha céltáblája gyűlöletnek,
mint legutóbb, azt is megértem,
mivel e Mában Messzeségem
nem látszik még, de ott lesz egyszer,
s addig szeretet, s gyűlölet kell.

Szeretet, amely gyűlöl Rosszat,
s nem hisz hamis bérangyaloknak,
nem hisz megjátszott képzeletnek,
amellyel csak félrevezetnek
nyilván-tolvajok, s hazugságok
becsapják e földi világot.

A Szeretet ítélő álma
legyen Szabadság igazsága,
s kész legyen fegyvert fogni arra,
aki a rabságot akarja
ráerőltetni, bármily népre,
hogy vesszen a nép Messzesége!

Szeretet kell, mely holnap hozhat
olyan Eszmét, ma még raboknak,
jót akarót a Szívnek, Észnek, -
elképzelem e Messzeséget…

Nem érem meg e Messzeséget,
(a világ már egyre sötétebb)?

Ám attól még enyém is. Lélek,
közelíts Időt, Messzeséget,
emberben visszakozzon állat,
s jöjj el, emberhez hű Varázslat!
Forradalmad, - költői létben
ott volt Petőfi Énekében!

Ma nem látni Petőfi arcát, -
pedig a Szépség Forradalmát
kérte! Hazája megtagadta
Eszméjét, de csillagos harca
ma is tág, küzd egy jobb Hazáért, -

s itt küzd a Világszabadságért!

(2020)