Furcsa tudni: azokat is szerettem,
akikről elhittem, hogy nem szerettem.
Ki verset ír, az leírja, hogy mit lát, -
és látom a szeretet mozaikját.

Mozaikképét. Különös a lényeg:
érzésekkel okaik együtt élnek.
Együtt élnek, és végül együtt halnak, -
mozaikokból egész birodalmak.

Persze, a gének, és DNS álma…
Tetszik, vagy nem, - ez az Anyag világa.
Embernek Anyag ismeretlen isten, -
s hányan halnak meg állati hitekben!

Abból indulj ki: ember inkább állat,
olyan, melyet, Anyag hatalma áthat.
Képzelődő állat. Elhisz csodákat,
s el nem hívőknél érez bosszúvágyat,

s beképzeltként lehet nagyúri „miszter”,
Amerikában, vagy magyar miniszter,
s oly vezér is, ki irtat fél világot,
s benne, ha nem félsz, állatod is látod.

Persze, a gének és DNS álma…
Gólyamese még ember szabadsága,
ha előbbre vitték is forradalmak,
és a Mélyben forrása az Anyagnak.

Magamon is mosolygok: - Furcsa állat!
Neked miért kell vágya Szabadságnak?
Miért nem tetszik az a sok-sok ember,
kinek „Vezér” kell, - neked pedig nem kell?

Nekem nem kell, a mai értelemben,
s mohó markokat sohasem szerettem,
s a tőrt, mivel megsebzett emberállat,
máris átadtam a kíváncsiságnak.

Az összetettben az egyszerű ott van,
s Lélek csak mozgás bonyolult Anyagban?
Talán igen, de ne siess el választ, -
Hitet hagyj „lelkek” öntelt pásztorának!

Einstein tudós volt, - s laikusként csacska
„bölcsességet” firkantott szófalakra,
így volt, de hallgat erről emberállat,
ha mondom, s lapul, majd túr – önmagának.

Minden bonyolult, s egyszerű is egyben.
Érthetőben ott a Megérthetetlen.
Egy kimondott szóban még annyi szó van,
s annyi érkező minden távozóban!

Állatember mindezt máig sem érti,
s Vezérét rosszra épp ez is vezérli,
s lehet, nem tetszik, de mégis kimondom:
állatemberben Hitler gyakran otthon.

Az én „Vezérem” Szabadság-varázslat,
de nép kell hozzá, s nem legelő nyájak,
s piros Valója beért égi dalnak,
ha piros isten-tűz hoz forradalmat!

(2020)