(Bokorrímes)
Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre,
Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve.
Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte…
*
(Tanka)
Szitáló eső
Kergeti falevelet.
Avart áztató!
Őszi eső csepereg,
Rőt levél földre pereg.
*
Szinte már tarkák
A lombok. Eső-köd hull.
Levélszőnyegek.
Avar ágy lesz belőle,
S bogarak eledele.
*
Homályos a tér,
Eső-köd, látást zavar.
Színes levelek.
Köd is leereszkedett.
Fán nincs levél, levedlett.
*
A messzi eső-ködben több tanyaépület is látszott
A tetők persze eltűnve, mit az eső-köd levágott…
*
Köd ül az erdőn,
Mezőn és a völgyekben.
Róka, eloson!
Erdőt mezőt köd lepte,
Róka oson, neszelve.
*
Zöld mosolyok már,
Színek bágyadtságában.
Erdőn… őszi szín!
Megfakultak a színek,
Immár derek is csípnek.
*
Eső szemerkél
A már kihalt rét felett.
Szürke az égbolt.
Monoton eső szitál,
Szél meg ódát muzsikál.
*
Sárgul a határ,
Megint hűl a levegő.
Hideg esővíz.
Jeges felhő, szepegő,
Hűvösebb a levegő.
*
(oximoron 10 szavasban)
A súlyos felhők épp-csak le nem estek,
Éterben kapaszkodva lebegtek!
*
Fonnyadt levélről
Csöpög a hideg eső.
Utolsó könnyek…
Ázott fonnyadt levelek,
Sirassák a fellegek.
*
Cudar az idő,
Csepegő eső csak hull.
Víz, mindent átjárt.
Meg nem áll, hull-szemerkél,
Madár étket keresgél.
*
Könnyező, szürke
Fellegek, tovaúsznak.
Hideg víztócsák.
Nem sírnak a fellegek,
Sárba hullnak levelek.
*
Szép, piros lett már
Az érett galagonya.
Valószínűtlen.
Beért a galagonya,
Madaraknak lakoma.
*
Öreges mező,
Fölterjedt domboldalra…
Szőlőültetvény.
Domboldalon szőlőskert,
Csak madárnak édenkert.
*
Ázott szőrrel rohant el erre egy őzcsapat,
Pedig nem dörgött! Vajon mért-hová rohantak?

Vecsés, 2018. szeptember 16. – Szabadka, 2018. október 14. – Kustra Ferenc – a verset, a 10 szavast és a haiku –kat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
A tanka vers címe: Esős őszi napok