A világ inog, dől. Remélem, újra
nem omlik át egy világháborúba,
amelyből azt a rémes halálzenét
már nem hallja vissza az emberiség,
de emlékezhetne! Baromként bámul,
úgy: azon ép ész, ha ránéz, elámul.

Trump nincs ott. Ez egy kis könnyebbség, tényleg,
tükörcseppje a világreménységnek,
vörös hajú furcsa ripacs és szánom,
de az elmebajt neki sem kívánom, -
s a világnak sem. Mily őrült volt Hitler!
Örök szégyen az, hogy alatta mit mert
megtenni a – népekből lett! – nagy állat, -
toljátok már félre a kulisszákat!

Valódi csend most hírvilág sok csendje?
Kétfelé húzott lett Ukrajnán mente,
s mily állapotban? S miként él most afgán,
2001-ért ártó bosszút kapván
(s mint egyszerűsített le bonyolultat
a Nagy Ököl, mely odacsapott egy nap),
s azeri tőr, ha örménynek szívében,
mily Érdek örül ennek mély sötétben,
s mily hallgatás fedi valóját, sorsát
egy földnek, - neve Fehéroroszország?

Azt nem tudhatom, hogy mi Putyin álma,
s mi mindent rejthet nagy hadiraktára…
Démosz, nem démosz, - Vezér kell a népnek,
ha megvetek is ilyen gyengeséget.
Vezér volt Hitler, és vezér volt Sztálin,
s látni nem akarás áll bent, és áll kint,
Érdekek fedik a látó Egészet,
s mai napig primitívek a népek!

S ez a kis ország? Érdemelne jobbat?
Vezérbohóccal lopnak, hazudoznak.
Visszavillannak darutollas rémek,
s bajszos gőg trágár „keresztény” beszédet
dobál, s a közpénzt elcsaklizós fajta
tapsol, így jutott pártja diadalra, -
s magyar démosz? Rémosz! Csak néz, ha látni
szabadságon rabláncot, s nem kíváncsi!
Kölcsey? Magyar plakáton, mocsokban,
keresztesektől gyalázottan ott van!
A Haza minden előtt? Tolvajoknak
elve, hogy nem csak MINDEN ELŐTT lopnak,
de KÖZBEN IS, és folytatják UTÁNA,
ezt a népséget Petőfi utálta!

S a lengyelek? Térdelnek bigott ügynek,
s bolondjai a püspöksüvegeknek,
s bár jó lovasok, bennük képzelt nagyság,
s elfelejtették mit jelent: szabadság.

Dőlő világ, Te Babiloni Álom,
a Változást könnyű előre látnom:
vagy jobbá épül át mélyben Hatalmad,
vagy Idő hoz fel, mélyből, Forradalmat.
Az Ember épít, - vagy az Anyag épít?
Ember is Anyag, - láss Anyagban égit!
Emberben állat, bár állat nem ember,
s emberállat nem telt meg értelemmel.
Kegyetlen Szó ez, térdre hullók népe?
Kegyetlen Szép mehet Jövő elébe!
Magát kihízott zsivány, igaz, lophat,
ma még, s tőle Becsület undorodhat,
de változások dolgoznak a mélyben,
s a Világ az Anyagé lesz egészen,
nem Hitler jön, és nem is Sztálin végül:
emberben állat és ember kibékül,

s Értelmes Anyag nyer végül Hatalmat,
Világ, - gyönyörű Szépség: Forradalmad,
EZ hozott mindig mélyből egyre jobbat,
róla tolvajok bármit hazudoztak…
Talán csoda, hogy hazudik a tolvaj?
Kis ország, most is tele vagy a gonddal!
Nézz a Világra, s magad jobban nézd meg:
a tolvajok lopták el Messzeséged!

S szívem azt súgja: - Jobb hit is segítsen, -
sokkal jobban, mint Köcseyt – az isten!


(2020)