Az őszről sokszor írtam...
Az őszről sokszor írtam,
pedig a titok benne
talán megfejthetetlen:
tükörlétek szerelme.
Minden évszak tükörlét,
benne arcunk hol bánat,
hol öröm, kivirágzó
örök titokcsodálat.
Sok dologról semmit sem
tudunk, de ezt tagadjuk:
a „nem tudást” a látszat
feloldja, és ezt hagyjuk.
Én fényes gyásztükörben
Istennel szembenézek:
- Vagy? Nem vagy? Nem is voltál?
Ki is nevethetnélek!
Mosolyog képzelt Isten,
örül őszinte szónak.
A sok pap hamiskártyást
tartja oly aggasztónak!
Istenhez közük nincsen.
Tudják: az Isten senki,
de megy az Isten-üzlet, -
sietnek pénzt beszedni.
Tudom: ezt le nem írnám,
ha középkori szóra
a máglyatűz kigyúlna:
Hit Inkvizíciója.
E Hit még ma is itt van,
terrorházas nevetség,
s kövér hitű a Házban
elveszi játszók kedvét.
Ám annyi biztos: ősz van.
Könnyes köd, s napos ének
egymással váltakoznak,
s színek egymásra néznek.
Igen, a piros szép volt,
vörösre váltban vér volt,
s volt úgy, hogy őszben kék volt,
s gyönyörű volt az égbolt,
s ha ránézett a sárga
fájdalmas csillagára,
a szeretetet várta,
s máig várja, hiába,
s holnap arcokba vághat
a volt örök haragja,
amely az igazságot
máig dehogy akarja!
Szemem most gyásztükörben,
szívem most gyásztükörben,
s az ősz bolondot játszik
őrült színgyűlöletben,
s megdöbben képzelt isten,
istene embereknek,
istene nem tudásnak:
- Ó, lopni így szerettek?!
Az őszről sokszor írtam,
nincs istenen nevettem,
de, lehet, hogy egy isten
mégis ott a szívekben,
ott van, s szemében könnycsepp,
ott van, s szívében könnycsepp,
s lehet, ily isten nélkül
az élet sokkal könnyebb?
Hát meglehet, hogy könnyebb,
de lélekszívben könnyek,
ha őszi szó-lángocskák,
fájdalmak ránk köszönnek,
mert úgy nem értünk semmit, -
hogy mégis mindent értünk,
s ha nincs velünk a Lélek,
akkor nincs miért élnünk,
akkor nincs miért tudnunk,
s ország lélekszívekben
nem értetten is ott van:
a Szabadság is Isten.
Nép sokszor megtagadta,
nép érte sokszor vérzett,
s most szabadság hiánytól
e nép egyre szegényebb,
tolvajok fosztogatják,
papok butítják egyre,
Krisztust a butaság is
feszítette Keresztre,
nem csak a Hit-kufárok,
nem csak a kapzsi érdek, -
a Szabadság a máglyán
hány népnél, s hányszor égett!
Ma is készül a máglya:
nézd csak a sunyik képét,
a sötét szándékokban
középkori sötétség…
Hát vidd el vágyad tettig:
csak oly Lélekben nagyság,
mely tudja, s érzi, - Élet
nincs nélküled, Szabadság!
Bármily fasizmus: pestis,
embert gyilkolón árja,
az egy fekete járvány,
minden Szépség halála!
(2020)
pedig a titok benne
talán megfejthetetlen:
tükörlétek szerelme.
Minden évszak tükörlét,
benne arcunk hol bánat,
hol öröm, kivirágzó
örök titokcsodálat.
Sok dologról semmit sem
tudunk, de ezt tagadjuk:
a „nem tudást” a látszat
feloldja, és ezt hagyjuk.
Én fényes gyásztükörben
Istennel szembenézek:
- Vagy? Nem vagy? Nem is voltál?
Ki is nevethetnélek!
Mosolyog képzelt Isten,
örül őszinte szónak.
A sok pap hamiskártyást
tartja oly aggasztónak!
Istenhez közük nincsen.
Tudják: az Isten senki,
de megy az Isten-üzlet, -
sietnek pénzt beszedni.
Tudom: ezt le nem írnám,
ha középkori szóra
a máglyatűz kigyúlna:
Hit Inkvizíciója.
E Hit még ma is itt van,
terrorházas nevetség,
s kövér hitű a Házban
elveszi játszók kedvét.
Ám annyi biztos: ősz van.
Könnyes köd, s napos ének
egymással váltakoznak,
s színek egymásra néznek.
Igen, a piros szép volt,
vörösre váltban vér volt,
s volt úgy, hogy őszben kék volt,
s gyönyörű volt az égbolt,
s ha ránézett a sárga
fájdalmas csillagára,
a szeretetet várta,
s máig várja, hiába,
s holnap arcokba vághat
a volt örök haragja,
amely az igazságot
máig dehogy akarja!
Szemem most gyásztükörben,
szívem most gyásztükörben,
s az ősz bolondot játszik
őrült színgyűlöletben,
s megdöbben képzelt isten,
istene embereknek,
istene nem tudásnak:
- Ó, lopni így szerettek?!
Az őszről sokszor írtam,
nincs istenen nevettem,
de, lehet, hogy egy isten
mégis ott a szívekben,
ott van, s szemében könnycsepp,
ott van, s szívében könnycsepp,
s lehet, ily isten nélkül
az élet sokkal könnyebb?
Hát meglehet, hogy könnyebb,
de lélekszívben könnyek,
ha őszi szó-lángocskák,
fájdalmak ránk köszönnek,
mert úgy nem értünk semmit, -
hogy mégis mindent értünk,
s ha nincs velünk a Lélek,
akkor nincs miért élnünk,
akkor nincs miért tudnunk,
s ország lélekszívekben
nem értetten is ott van:
a Szabadság is Isten.
Nép sokszor megtagadta,
nép érte sokszor vérzett,
s most szabadság hiánytól
e nép egyre szegényebb,
tolvajok fosztogatják,
papok butítják egyre,
Krisztust a butaság is
feszítette Keresztre,
nem csak a Hit-kufárok,
nem csak a kapzsi érdek, -
a Szabadság a máglyán
hány népnél, s hányszor égett!
Ma is készül a máglya:
nézd csak a sunyik képét,
a sötét szándékokban
középkori sötétség…
Hát vidd el vágyad tettig:
csak oly Lélekben nagyság,
mely tudja, s érzi, - Élet
nincs nélküled, Szabadság!
Bármily fasizmus: pestis,
embert gyilkolón árja,
az egy fekete járvány,
minden Szépség halála!
(2020)