A vadrózsa a népdalok virága.
A népköltészet? Petőfi imádta!
Elképzelt néphez volt ez Nála hűség?
S nem látta fényed, s árnyad, Egyszerűség?

Csak később látta a kétféle népet,
és árnyait uszított csőcseléknek?
Csak később, persze, mikor tapasztalta, -
s eszméiben így jutott magasabbra.

A vadrózsa kis fehér sziromlángja
tényleg Tavaszok bájos vadvirága,
de Egyszerű Tudatlanságig érhet, -
bár ezt költők is kimondani félnek.

Petőfi nem félt. Később. Tapasztalta:
a nép nem is emlékezett a Napra.
Rosszat látott a Költő? Bátran vádolt,
s a nép elfordult tőle. Papvilág volt.

Isten nevében papok adtak-vettek,
ájtatos szót fülekbe csepegtettek.
Ma is ilyen e múltba csúszó vak kor,
s gyáva nép fél a prófétás szavaktól.

Vadrózsavirág, ringatsz fehér szépet
gyöngy felhőknek, lélek egyszerűséget, -
de ennél több kell bonyolult világban.
Láttam ezt egykor? Nem eléggé láttam.

Piros termés őszi vadrózsaágon!
Petőfi-vers piros szépségét várom.
Piros zászlóját. Szépségét a Dalnak.
Ébredését sok becsapott magyarnak.

Kiterítve Isten halott hatalma, -
de surranó pap tolvaj figyel arra?
Petőfi tudta. Petőfi megírta.
Van becstelenség, melyre nincsen ír ma!

Tél Ördög jön, hó alá hányja piszkát…
Mily közel lettél, Fehéroroszország!
Fehér imák, ha kigyúlnak pirosra,

milyen lesz majd az Ördög Csipkebokra?

(2020)