Árnyék
Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében,
Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.
De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen
És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.
Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc
Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.
De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen
És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.
Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc
