Múlt életen meditálás…

Az életben, csak bénultan álltam a járdán,
Egy elhaladó hosszú limuzint… rőt sárgán.
Az utasai vidáman integettek a vártán
Álló girhes alaknak… a szomorúsága láttán.

Mindig azt a visszaigazolást kaptam, alkalmatlan vagyok a létre,
Minek is rontom a levegőt? Így csak toporogtam a járdán, lézengve.

Mindig is felhő takart, negyedhold sápadt fényénél volt-telt lassan éjem
És sokszor elmaradt a pirkadat. Napfogyatkozás lett nappali létem.

Vecsés, 2018. január 20. – Kustra Ferenc