Kár volt találkoznunk
mert
elmentél te is
alakodat elnyelték a házak

napfényes
padokon ültünk
közöttünk
egy kockás asztal terpeszkedett
s kiderült mást-mást vártunk

nem egyeznek
a vágyaink
más –más a vágyunk

te megmondtad
mi lenne nekem jó
s hogy ezért kettőnk jövője most
reménytelen

én észrevettem hogy nekem balról
neked jobbról
bennünket
egy üres asztal figyelt

s fölöttünk
kék volt az ég
valószínűtlenül

én ott maradtam egy illúzióval
kevesebb
talán ha visszatérsz egyszer
újra kinyitom
előtted
egész szívemet