Fanyar mosolyod tüze
megégetett
szemedől barnán ragyognak
rám is a csillagok
bár másra vágyunk mind a ketten
te olyan társat vársz
aki én
nem vagyok

én szeretni szeretnélek
telt asszonykarjaid bilincsébe verve
ölelni
kifulladásig
lázas tüzedbe veszve
lobogva égni
s megsemmisülni minden nap
minden este

A minden nap túlzás talán
az utcán
már áprilisi szelek járnak
közelít
a nyár s még messze a tél
minden virrasztó éjszakámon
mégis várlak
ha fanyar mosolyod tüze
még nem is enyém