Egy kiállításra

Tegnap
Pesten voltam
a falakon
lepkék
repültek , pipacsok
tobzódó színek
gyönyörűek a selymeken
amíg odaértem fuldokoltam
s meghalt a vágy
a szívemen

Íme a valóság:
cigarettám parazsa elégetett
hiába
hittem magamban
hogy vasból vagyok
nem ért semmit
ziháltam, fújtattam mint
egy
kitagadott angyal
s azt hittem hogy meghalok

A becsapás fájt leginkább
én mindenki vagyok
és senki
de legjobb ha hallgaok
csak már elmennék !
mert
már vármak
a sirató dombon
parázna
szeretkező asszonyok