Igen, én voltam az aki
meghúzta a ravaszt Szarajevóban
de még azelőtt is én voltam az aki
Cézárt szíven szúrtam

Csak úgy spriccelt a vér
egy odatévedt levélen a dér
fényesen s hidegen csillogott
- rabságom önként vállalom

Jeleztem s nem féltem
sápadtan sütött be a hold
a rácsokon keresztül
én a bitót néztem, mi nekem ...

A megengedő szerény

lelket sejtet (szóljon

akár mentegetőzésül),

a megbocsátás igen értékes erény,

de mert szembetűnően olcsón

mérik, (semmibe sem kerül),

ezért az ember kevély,

ostoba jellemére folyton -

folyvást fény derül...

Ó, Istenem, bocsáss hát meg nekem !
Vedd észre hát, feléd emelem kezem!
Vágyom a szépet, a jót kívánom nagyon,
Rád nézek, és látom, nálad a hatalom !

Ó, Istenem, nézz le rám, és segíts hát,
Légy hű társ, légy jó barát !
Ember légy, vagy emberséges inkább velem,
Gyógyítsd lelkem, szívem sötét verem!

Fénytelenség honol benne, ...

Hoppon és (éh) koppon
maradó jegesmedve




Északi tengerben
sok hal vidáman úszkál,
parányi jégtáblán
...

Nekem is vannak érzéseim!
Nem csak neked!
Te megbántottál!
De én jó szívű voltam, és megbocsájtottam!

Bocsáss meg Kedvesem,
Szerelmes szívemnek.
De sajnos a bánatom,
Elvette eszemet.

Gondolkodás nélkül
Írtam a versemet.
Nem tudtam Szerelmem,
Hogy ez bántón ér Tégedet.

Ha tiszta szívből szeretsz,
Megbocsátasz nekem.
Mert tévedtem egyszer,
De többé nem teszem.

Most arra kérlek szépen,
Bocsásd meg ezt ...