A távoli cigánytelep ablakain
Sápadtak a fények.

Ahogy megyek hazafelé
Érzem, újra élek.

Pár alvó házban ül a sötétség,
Ott nincs petróleum, nagy a szegénység.

S közben valahol hegedű zendül,
Egy cigány bús dalt hegedül.

Zenéje bűvöli e kies tájat,
Alig látni itt fehérre meszelt házat.

Apám, anyám, ha még egyszer láthatnálak újra,
Boldogság bús szívemben újból felvidulna.

Gondolatom mélyre tévelyeg,
Arcomról egy könnycsepp lepereg.

A távoli gödrös ablakain
A fények végleg kimúlnak.

S a telepről a képek rám
álomként borulnak.

Sors