Az öreg koldus

Tétován állsz és elrohansz,
Semmibe a végtelen felé.
Azt veszed észre, hogy öreg vagy,
S hajolsz egy kék csillag felé.

Egy szombat este álmosan koldultál,
Korgó gyomorral néztél az éjbe,
S lekandikált hosszú hajad fürtjei,
Ősszel a Szíriusz felé.

Botladozva jársz, kelsz,
Új utak felé,
Észreveszik s rugdalják!
Sebei nyilallnak belé.

S most, lám? Eltűnődik a jó öreg,
Ki költő volt és verset írt.
Most unszolják verítékein,
A törvény kezei.

Ifjan leélt szenvedések,
Gyönyörrel mondta, élni jó!
Nézte a folyót, messze visz - gondolta -
A kék öböl felé.